Amerikai centerünkkel beszélgettünk Magyarországról és a szezonunkról.

– Ez a harmadik éved Magyarországon. Hogy érzed magad, mennyire ismerted már ki, hogy milyen is az élet az országunkban?

– Egyre otthonosabban érzem magam Magyarországon, mostanra jobban megismertem az életstílust, és persze a magyar konyhát is. Néhány szót már tudok is magyarul. Igyekeztem felfedezni Szegedet és Magyarországot, és meg kell mondanom, abszolút tetszik, amit itt tapasztaltam!

– Mi tetszik a legjobban Magyarországban, és mi volt számodra a legfurcsább, amit nálunk tapasztaltál?

– A legfurcsább számomra néhány leves, ezeket megmondom őszintén, nem mertem kipróbálni: ilyen a gyümölcsleves is, de nem vagyok benne biztos, hogy így hívják, kicsit érdekes színe volt. Szeretek Magyarországon élni, tetszenek a kávézók, éttermek, és az, hogy egy nagyon nyugodt hely az ország. Budapesten is gyakran megfordulok, tetszenek a hidak és az ottani látkép, ez egészen más az Egyesült Államokban tapasztaltakhoz képest.

– Említetted, hogy már beszélsz egy kicsit magyarul. Mi volt az első szó, és van-e kedvenced?

– Az első szavaim a szia, sziasztok voltak. Amikor a Falcóban játszottam, az egyik csapattársam mindig barátomnak szólított, így ezt elég hamar elkezdtem én is használni. Az biztos, hogy nem egyszerű nyelv a magyar, nagyon nehéz megtanulni egy-egy szót is, sokszor kell ismételni, és hát ezen a magyar abc sem segít, ami különbözik az amerikai abc-től. A barátnőm lengyel, ő próbált engem megtanítani lengyelül, de mit mondjak, az sem egy könnyű dolog.

– Nem lehet egyszerű, hogy Lengyelországban él a párod, de láttam már őt egy meccsünkön is.

– Amikor csak tud, akkor eljön hozzám. Lengyelországban dolgozik, szerencsére olyan a munkabeosztása, hogy meg tudja oldani, hogy eljöjjön. Tetszett neki Szeged, jól érezte magát a meccsen is, minőségi időt tudunk együtt tölteni.

– A korábbi klubjaidban nem volt ennyi perced, mint nálunk, itt 27 percet töltesz átlagban a pályán. Nehéz volt ehhez alkalmazkodnod?

– Igen, nekem is más hozzáállásra volt szükségem, hiszen sosem töltöttem még ennyi időt a pályán karrierem során. Mielőtt ideigazoltam, elmondták, mit várnak tőlem, ehhez fejlesztenem kellett az állóképességem és a mentalitásomon is változtatni kellett. Úgy érzem, egyre jobban hozzászokok ehhez a terheléshez, és próbálom a lehető legjobban segíteni a csapatot a sikeres szereplés érdekében.

– Nem csak a perc-, hanem a lepattanó-átlagod is emelkedett. Elégedett vagy az eddigi teljesítményeddel?

– Nem mondanám teljesen elégedettnek magam, egy dupla-duplás átlag lenne a célom. Javulni szeretnék a lepattanózásban, és azt gondolom, a dobásaim hatékonyságában is kell még javulnom, e mellett több blokkot is várnék magamtól, úgyhogy van miben még fejlődnöm.

– Milyenek voltak a gyermekévek?

– Három lány, és három fiútestvérem van. A Virgin-szigeteken nőttem fel, így a gyerekkorom egészen más volt a legtöbbek gyerekkorától, hiszen egy szigeten laktunk. Strand, napsütés, és minden, ami ezzel jár, megvolt, egy nagyon jó életünk volt. Egy kis helyről van szó, mindenki ismert mindenkit, de szerettünk ott élni.

– Mindig is kosárlabdázó szerettél volna lenni? Hogyan lettél végül profi kosaras?

– Eleinte baseballoztam, először baseball-játékos szerettem volna lenni. Apukám is dobó volt, én is ezen a poszton játszottam. Aztán 14 éves voltam, az Egyesült Államokba költöztünk. Nyárról-nyárra csak nőttem, így felvetődött, mi lenne, ha kipróbálnám a kosárlabdát, amibe egyre jobban beleszerettem: pontokat szereztem, blokkoltam, lepattanót szedtem, így győzött a kosárlabda.

– Mivel foglalkoznál szívesen, ha nem lennél sportoló?

– Ha véget ér a karrierem, akkor szeretném hasznosítani az üzleti diplomámat, pontosan még nem tudom, milyen munkakörben. Ha ez nem jönne össze, akkor az egyik testvéremnek van egy vállalkozása, és ott tudnék segíteni.

– Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

– Nincs sok szabadidőm, de amikor van egy szabad délutánunk, akkor szívesen készítek ételt magamnak, sétálok egy nagyot, beülök valahova egy kávéra, még ha most meglehetősen hideg is van.

– Eddig több bravúrt is bemutattunk a szezon során, hogy érzed, mire lehetünk képesek ebben az idényben?

– Azt gondolom, jelenleg jó helyzetben vagyunk ahhoz, hogy elérjük a rájátszást, és ott vagyunk a kupa negyeddöntőjében is, ahol lehetőségünk nyílik valami nagyot alkotni. Mindkét sorozatban az lehet a célunk, hogy a lehető legjobban szerepeljünk, ezért dolgozunk a szezon hátralévő szakaszában is.

(Fotó: Faragó Imre)