Kettős szerepben

Polányi Géza hétről-hétre kettős szerepkörben figyeli a Naturtex-SZTE-Szedeák mérkőzéseit. A korábbi kiváló kosárlabdázó a Szedeák U14/A csapatának trénereként és Polányi Kristóf édesapjaként is szurkol az újszegedi sportcsarnok lelátóin.

– Örömmel tölt el, hogy Kristóf egyre komolyabb szerepet kap és a játékával is egyre többet hozzá tud tenni a csapat teljesítményéhez – mondta Polányi Géza. – Nem titok, hosszú évek óta nagyon sok munkát fektetett abba, hogy eljusson eddig. Végigedzette a nyarakat, motivált volt, így aztán különösen örömteli, hogy a védekezésével, a szerzett labdáival és a tripláival a csapat hasznára tud lenni. A hazai meccseket a csarnokban, az idegenbelieket a számítógép előtt ülve drukkoljuk végig az édesanyjával, otthon pedig megbeszéljük ugyan, hogy mi történt, de nem szakmázzuk túl a dolgokat, elég, ha az edzőire hallgat. Az élet egyik nagy ajándékának tartom, hogy annak idején a serdülő korosztályban két évig én is dolgozhattam vele és az edzője lehettem.

A büszke édesapa az 1990-es években a Hódmezővásárhely színeiben hatalmas csatákat vívott a Szolnok ellen, márpedig pénteken éppen az Olaj lesz a Szedeák következő ellenfele.

– Felemás emlékeim vannak, mert többnyire a Szolnok nyert azokon a meccseken, de persze olyan is volt, hogy mi győztünk – folytatta a beszélgetést az 57 éves szakember. – A legnagyobb csata kétségkívül az 1995-ös Magyar Kupa-elődöntőben zajlott, amelyet hosszabbítás után egyetlen ponttal elveszítettünk. Akkoriban a Szolnok elleni mérkőzések mindenki számára különös jelentőséggel bírtak és azokban az órákban a rend őrei sem unatkoztak, többször előfordult, hogy a vendég szurkolók buszait a megyehatárig kellett kísérni… Ami pedig a most pénteki mérkőzést illeti, bízom benne, hogy az egyre nagyobb létszámú közönség és a „Külön szektor” ismét a csapat segítségére lesz. Több olyan mérkőzést játszottunk, amelyet néhány ponttal veszítettünk el, a jelenlegi mérleg kis szerencsével sokkal jobb is lehetne. A Szolnok nemrégiben az Oroszlány otthonában vereséget szenvedett és a Szedeákot is képesnek tartom a bravúrra.