Kimagasló számokat produkált a szezon eddigi részében Ryan Woolridge. Amerikai irányítónk 22.9-es pont-, 7-es gólpassz-, és 9.57-es lepattanóátlaggal bír, meccsenként három labdát szerez, a teljesítményindexek tekintetében pedig 36.14-es átlaggal magasan vezeti a ligát. Ryan-nel a múltról, családról és a szezonunk eddigi szakaszáról beszélgettünk.

– A Szolnok elleni meccs előtt volt már tripla-duplád?

– Igen, egyszer a középiskolában már sikerült, ha jól emlékszem, ugyanígy egy novemberi mérkőzésen.

– Kérlek, mesélj kicsit a gyerekkorodról, milyenek voltak a gyermekévek?

– Négyen vagyunk testvérek, van egy nővérem és egy bátyám, valamint egy öcsém. Gyerekkoromban a legtöbb időt a testvéreimmel töltöttem, nagyon sokat játszottunk együtt. Folyamatosan versenyeztünk egymás ellen, a nővérem pedig szintén kosarazott a középiskolai évek alatt.

– Jó tanuló voltál?

– Azt mondhatom, igen! Szerettem suliba járni, és az egész közeget szerettem, ami az iskolát jellemezte.

– Diplomát is szereztél, és ha jól tudom, jelenleg is tanulsz.

– Igen, megvan a diplomám. A gimnáziumi éveket követően az Észak-texasi Egyetemen végeztem üzleti menedzsment szakon. Most a mesterszakos diplomámat szeretném megszerezni szervezeti vezetés szakon. Úgy számolok, hogy jövő nyáron végezhetek a mesterképzésen. Meglátjuk, mit hoz a jövő, nem zárom ki, hogy tanulok majd a későbbiekben is.

– Egyetem és profi sport együtt, neked hogy sikerült összeegyeztetni a kettőt?

– Igyekszem reggel, még az edzések előtt elvégezni az iskolai teendőimet. Persze, amikor hazaérek, két edzés között is van, hogy leülök tanulni, vagy megcsinálok pár dolgot, ami az egyetemmel kapcsolatos. Nem egyszerű összehangolni a kettőt, ez tény, kicsit olyan érzés, mintha újra középiskolás lennék.

– Mit csinál Ryan Woolridge, ha nem tanul és nincs edzés sem?

– A szabadidőm nagy részében az otthoni teendőket végzem el, ha pedig van időm egy kis pihenésre, akkor jöhet a játék. A Call of Duty a kedvencem, ha pedig nem játszom, akkor a zene az, ami kikapcsol.

– Filmek?

– Nem sok filmet nézek, az elmúlt években szinte mindent megnéztem a Netflixen, most marad a Call of Duty, ha van rá időm.

– Mindig is profi játékos szerettél volna lenni?

– Igen, ez volt a célom, a középiskola után fogalmazódott meg bennem, hogy profiként szeretném folytatni. Lépésről-lépésre haladtam a célom felé, a középiskolában is rengeteget játszottam, és egyértelmű volt számomra, hogy profi sportoló szeretnék lenni.

– Miért döntöttél a kosárlabda mellett?

– Amikor gyerek voltam, apukám minden sportra elvitt. Amerikai futballoztam, kosárlabdáztam és baseballoztam is, az utóbbi ment egyébként a legjobban. A gimnáziumi edzőm állított választás elé, mert akkoriban is baseballoztam és kosárlabdáztam, és végül a kosárlabdát jobban szerettem, annak ellenére, hogy a baseballban voltam a legjobb.

– Mit jelent számodra ez a sportág?

– Az életemet! Imádom a játékot, ez akkor is így lenne, ha nem lennék kosaras. Természetesen voltak hullámvölgyek a sporttal való kapcsolatom során, de keményen dolgoztam tovább, és mindvégig imádtam a kosárlabdát.

– Azt olvastam, apukádtól nagyon sokat tanultál. Mit jelent ő számodra?

– Az édesapám az én hősöm! Rengeteget tanultam tőle az élet minden területén. Ő tanított meg kosarazni, ő volt az edzőm is gyerekkoromban, mindig ott volt mellettem.

– Volt egy nagyon nehéz időszak az életedben. Hogy vannak most a szüleid?

– Amikor nyolcadik osztályos voltam, anyukámnál akkor diagnosztizálták a rákot, amikor pedig bekerültem a középiskolába, akkor jött a hír, hogy apukám is rákos. Szerencsére mára már mindketten jól vannak, és ez a legfontosabb.

– Tervben van, hogy esetleg meglátogassanak a szüleid?

– Nem valószínű, hiszen a nővéremnek nemrégen megszületett a második gyermeke, és van már egy hároméves unokahúgom. A szüleim követik a meccseimet, figyelik a statisztikákat, látják, hogy egyelőre remekül teljesítek, és nagyon büszkék is.

– Korábban játszottál Németországban és Görögországban is, de egyik csapatnál sem maradtál a szezon végéig. Mi történt?

– Németországban a koronavírus miatt nem maradtam a szezon végéig. Nehéz szituáció volt számomra, hiszen újoncként érkeztem Európába, először hagytam hátra a családomat ilyen hosszú időre, és ott volt a koronavírus, ami mindent megváltoztatott. Görögországban elég érdekes szezonom volt, összesen négy edzőnk volt, amíg ott voltam, hat játékos távozott a szezon alatt. Összességében azonban nem panaszkodom, mert értékes tapasztalatokat szereztem mindkét országban.

– Pár héttel a szezonrajt előtt érkeztél csapatunkhoz. Miért döntöttél úgy, hogy elfogadod az ajánlatot?

– Beszéltem az ügynökömmel a szegedi ajánlatról, és azt mondta, úgy gondolja, ez egy remek lehetőség lenne számomra, hiszen itt vezér lehetek, és biztosan meglesz a játékpercem is, ez pedig hasznos lenne számomra. A G League-ben nem kaptam annyi percet, mint szerettem volna. Nem kimondottan Európa volt a célom a nyáron, az volt a fókuszban számomra, hogy olyan helyre kerüljek, ahol sokat lehetek a pályán, hiszen imádok játszani.

– Hogy tetszik eddig Magyarország, hogy tetszik Szeged?

– Nem sokat tudtam Magyarországról, mielőtt ideigazoltam. Tetszik az a nyugodtság, amit az országban, és Szegeden is tapasztaltam eddig, csendes város, ezt pedig szeretem.

– Úgy tűnik, ez a stílus közel is áll hozzád.

– Néhányan zárkózottnak tartanak egy picit, de csupán arról van szó, hogy visszafogott vagyok. Próbálok végig pozitív maradni, bármi is történjék. Amikor meccsünk van, akkor persze izgatott vagyok, de maximum tapsolok vagy egy kicsit kiabálok, de igyekszem magam tartani a visszafogottsághoz. Ez vagyok én.

– Igazi vezére vagy a csapatunknak, hogy tetszik ez a szerepkör?

– Egész karrierem során ebben a szerepben voltam, nem szokatlan ez számomra. Az irányítók általában a csapatok vezérei, szóval hozzászoktam, és élvezem is. Ahogy említettem is, nekem ez egy nagyszerű lehetőség, és tetszik is a Szedeáknál betöltött szerepem.

– Hogy megy a magyar nyelv, próbáltál már megtanulni valamit belőle?

– Próbálkoztam vele, de egyelőre a szia és a sziasztok, ami megy. Megerősítem, tényleg az egyik legnehezebb nyelv a világon a magyar!

– A szezon előtt a biztos bentmaradást tűztük ki célul, hét meccs után viszont 5–2-es mérleggel a dobogó harmadik fokán állunk. Gondoltad volna a szezon előtt, hogy így kezdünk?

– Nem igazán ismertem a magyar bajnokságot, és persze felvázolták, hogy mi lenne a célunk, de nem ez foglalkoztatott elsősorban. Igyekeztem tudásom legjavát nyújtani minden meccsen, és azon voltam, hogy lehetőleg mindig megnyerjük az adott mérkőzést, mindig csak a következő feladatra koncentráltam, és ez így lesz a folytatásban is.

– Mit jelenthet ez a kezdés számunkra?

– Minden meccs más. A múltban aratott győzelmek nem jelentenek semmit, nagyon hosszú a szezon, bármi előfordulhat. Ahogy zsinórban nyeri a csapat a meccseket, úgy benne van, hogy lesz egy nyeretlenségi szériánk is. Nekünk mindig a következő feladatra, a következő ellenfélre kell fókuszálnunk.

– Mit gondolsz, milyen szezonunk lehet? Odaérhetünk a rájátszásra?

– Igen, úgy gondolom, odaérhetünk a rájátszásra, de ehhez továbbra is ilyen koncentráltnak kell maradnunk, és továbbra is ezt a csapatjátékot kell mutatnunk, amit eddig is. Az edzőnk igyekszik is ezt fenntartani, készülünk tovább keményen, aztán meglátjuk, mit hoz majd az idény további része.

(Fotó: Faragó Imre)