Akit Belgrádban és Szegeden is szeretnek Milenko Topics (48) jelenleg a szerb Crvena zvezda másod- edzője. Egy hete a belgrádi piros-fehérek nagyszerű győzelmet arattak hazai pályán az Euroligában a görög Olympiakos ellen. Ezen a meccsen a Naturtex-SZTE-Szedeák egykori másodedzője a harmadik negyedtől vezetőedzőként irányította a csapatot. A világ- és Európa-bajnok kosarast a szerb fővárosban meglátogattuk, Nagyinterjú-sorozatunkban vele beszélgettünk.

Kosárlabda, Belgrád
Süli Róbert

– Hogy érzi magát Belgrádban?
– Visszatértem abba a városba, amelyet szeretek, ahol sok barátom van, és amelyhez szép emlékek kötnek. Úgy érzem magam, mintha nem is mentem volna el. Ugyanaz a csarnok, ugyanaz az érzés a mellkasomban, mint amikor először beléptem a Pionir csarnokba.

– Mekkora volt a váltás, a Szedeák kispadjáról egy európai nagycsapatba igazolnia?
– A felkérés, hogy csatlakozzak a csapathoz, hirtelen és váratlanul történt, nem volt sok időm azon gondolkodni, mekkora váltás lesz ez. Azzal, hogy a Crvena zvezda az Euroligában és az Adria-ligában is szerepel, természetesen jelentős a különbség a klub működésében, a logisztikai tényezőkben, és abban a tekintetben is, hogy a hagyományok miatt a hatalmas szurkolótáborunk nagy győzelmeket és trófeákat vár tőlünk. Az, hogy Európa legnagyobb csapataival versengünk, a legjobb játékosok és legfelkészültebb edzők ellen, igazi kiváltság számomra.

– Hogyan tudják összehangolni az edzői munkát? Hiszen népes szakmai stáb dolgozik együtt.
– Mivel nagyon sok mér- kőzést játszunk, több emberre van szükség a szakmai stábban. Jól szétosztottuk a szerepeket, és készek vagyunk bármelyik pillanatban beugrani, ha valakinek segítségre van szüksége. Tudatában vagyunk a felelősségnek, amit vállaltunk, és mindig a tudásunk legjavát akarjuk adni.

– Mire gondolt az Olympiakos ellen, amikor a harmadik negyed közepén vezetőedzővé lépett elő?
– Az a meccs nagyon fontos volt, mert a Crvena zvezda még soha nem nyert a pireusziak ellen az Euroligában, és szerettük volna ezt a negatív sorozatot megszakítani a Pionirban. Nem veszítettük el a fejünket, amikor Dusan Alimpijevics edzőt két technikaival kiállították, és akkor sem, amikor hét ponttal meglépett az ellenfél. Együtt, férfiasan végigjátszottuk a mérkőzést a lefújásig, és ennek meg is lett az eredménye. Örülök, hogy a higgadtságom átragadt a játékosokra, érezték, hogy bízom bennük, és hihetetlen győzelmet harcoltak ki a klubnak.

– Világbajnok kosarasként híres, elismert ember. Hogyan tudott ilyen szerény maradni?
– Ez a szüleim érdeme, akik már gyerekkoromban nagy hangsúlyt fektettek a nevelésre és a becsületre. Mindig azt mondták: a vereségbe ne süllyedjek bele, de a győzelemtől se szálljak el, mindig két lábbal a földön kell állni. Köszönöm nekik! A saját gyermekeimnek, Tamarának és Nikolának ugyanezt próbálom átadni.

– Hogyan viseli a családja, hogy ilyen sokat kell utaznia a zvezdával?
– Nagyon sok a kötelezettség, ritkán találkozunk, kivételes alkalom, amikor egy egész napot együtt tudunk tölteni. A gyerekek most olyan időszakban vannak, amikor mindkét szülőre szükségük van. Mindennap többször beszélünk, minden tevékenységükben részt veszek, segítem őket a jó és rosszabb napokban egyaránt. Megértették, hogy az édesapjuk munkája sok távolléttel jár, de tudják, hogy mindig, mindenben számíthatnak rám. Büszke vagyok a családomra!

– Mennyire figyeli a Szedeák eredményeit?
– Természetesen követem a Szedeákot, amikor tehetem, az interneten nézem a meccseket, és szurkolok a csapatnak. Kitűnően rajtoltak, de a sok sérülés visszavetette az együttest. A játékosoknak mielőbbi felépülést kívánok, a klubnak pedig, hogy érje el a kitűzött céljait. Napi kapcsolatban vagyunk szegedi barátaimmal, és mindörökké barátok maradunk. Ezúton is üdvözlöm őket, a következő viszontlátásig!

(Forrás: delmagyar.hu)